Mikor válik el az, aki csak tehetséges, attól, aki valóban profi pályára léphet? És hogyan lehet belső motivációt kialakítani egy olyan közegben, ahol sok fiatal megelégszik a kötelező edzésekkel? Ebben az interjúban Szongoth Domán, a magyar jégkorong egyik legígéretesebb fiatalja őszintén beszél arról, hogyan alakult ki benne már gyerekkorban a tudatos munka iránti igény, mit jelent számára a plusz edzés a mindennapokban, és miért tartja kulcsfontosságúnak a nyári felkészülést, az alvást és az étkezést.
Szó esik áldozatokról, lemondásokról, mentális hozzáállásról, valamint arról is, hogyan lehet lépésről lépésre egyre magasabb szintre jutni anélkül, hogy az ember elveszítené az örömét a sportban. Az interjú nemcsak játékosoknak, hanem edzőknek, szülőknek és akadémiai szakembereknek is értékes gondolatokat kínál arról, hogyan lehet valódi belső motivációt építeni.
Az akadémiánkon azt látjuk, hogy van egy-két játékos, aki rengeteg pluszmunkát tesz bele, de a többség megelégszik a kötelező edzésekkel. Nem jutalmakkal szeretnénk motiválni őket, hanem azt szeretnénk, ha belülről jönne az igény a fejlődésre, és felismernék, milyen szintre juthatnának, ha többet dolgoznának. Nálad mikor jött el az a pillanat, amikor érezted, hogy ha többet szeretnél elérni – akár külföldön is -, akkor többet kell beletenned?
Ebben nagy szerepe volt apukámnak. Ő mondta el, hogy nemcsak Magyarországon kell versenyeznem, hanem a külföldi játékosokkal is, ha profi ligában szeretnék játszani. Szerintem mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a pluszmunka elengedhetetlen, mert ha csak azt csinálod, amit mindenki más, akkor ugyanolyan jó leszel, mint ők.
Én mindig élveztem a plusz edzéseket. Ha lövőpadoztam vagy stickhandlingeztem, akkor több gól is jött, és a siker még jobban motivált. Amikor pedig nem jött azonnal az eredmény, akkor is csináltam tovább, mert később mindig megtérült. Már 10-12 éves koromban elkezdett körvonalazódni bennem, hogy tudatosan mit kell gyakorolnom ahhoz, hogy jobb játékos legyek.
Mit jelent nálad konkrétan a „pluszmunka”? Milyen plusz edzéseket végzel egy átlagos héten?
A legfontosabb szerintem a nyári munka. Amikor másoknak nincsenek edzéseik, akkor lehet igazán ellépni mellettük. Ez Magyarországon még nem igazán divat. Természetesen pihenni is kell, de a holtszezonban elvégzett munka rengeteget számít. Nem elég csak azt megcsinálni, amit az edzők előírnak, hanem mellé kell tenni a lövőpadozást és a stickhandlinget is.
Szezon közben is igyekszem mindig egy kicsit többet beletenni. Gyakran előfordul, hogy amikor az edző azt mondja, vége az edzésnek, én még fennmaradok 20 percre, amíg jön a rolba. Heti kétszer edzés előtt korábban lemegyek a kondiba, ahol főleg sérülésmegelőző gyakorlatokat csinálok: mobilizációt, törzserősítést, háterősítést.
Ha vége az edzésnek és már mindenki elment, sokszor még visszamegyek kicsit stickhandlingezni. Egy fiatal játékosnak már az is előnyt jelent, ha rendesen megcsinálja az edzéstervet, de az igazi különbség akkor jön, ha valaki a 10 helyett 12 ismétlést csinál, vagy kicsit nagyobb súllyal dolgozik.
A csapatedzéseken kívül nagyon fontos az egyéni skillfejlesztés: lövés, stickhandling, mobilitás. Ezt tudatosan kell csinálni. Életszerű helyzeteket játszom el, mintha meccsen lennék, és minden gyakorlatnak konkrét célja van.
Sok profi játékos mondja, hogy a jégkorongnak „áldozta” az életét. Neked is sok mindenről le kell mondanod?
Igen, de ezt nem áldozatként élem meg. A nyár nálam is nagyrészt a munkáról szól, de nem dolgozom ész nélkül. Minden héten van egy pihenőnapom, amikor pihenek vagy más sportot csinálok, mert fontos a feltöltődés.
Ilyenkor lehet barátokkal találkozni, de én nem nagyon járok bulizni, mert nem fér bele, hogy hajnali 3-kor feküdjek le. Szezon után, egy rövidebb pihenőidőszakban belefér egy-egy összejövetel, de akkor sem az éjszakázás a cél, hanem a barátokkal való találkozás.
A barátaid hogyan fogadják, hogy ilyen profin kezeled a karriered? Elfogadják, hogy nemet tudsz mondani bizonyos programokra?
Nekem ebből nincs különösebb nehézségem, mert a barátaim nagy része jégkorongozó. Ők pontosan értik ezt az életformát. Az iskolában nehezebb, mert sok hétvégi meghívást vissza kell utasítanom, de nem bánom, mert a hokiból is rengeteg jó barátom van.
Mi az a plusz dolog, amit szerinted a játékosok 90%-a nem csinál meg, és pont ezért nem jut el oda, ahova szeretne?
Amikor nincs szezon, akkor is edzeni kell. Aki ezt kihagyja, szerintem nem lehet profi. Én nem igazán láttam olyat, aki nem edzett volna nyáron, és mégis eljutott volna a legmagasabb szintekre. Aki nyáron dolgozik, nagyon el tud húzni a többiek előtt.
Fontos, hogy meg kell találni az örömöt a sportban és a plusz edzésben. Sokan csak kötelességből csinálják, de az igazi különbséget az adja, ha élvezettel és tudatosan dolgozol. Színessé kell tenni a feladatokat, kreatív gyakorlatokat kitalálni, és jó, ha van egy társ, akivel motiváljátok egymást.
Nekem sokat segített, hogy mindig a nálam 2-3 évvel idősebb játékosokhoz mértem magam. Ha te vagy a legjobb az U18-ban, nézd meg az U20-asokat, ha ott is a legjobb vagy, akkor a felnőttek szintjét. Ez a folyamat soha nem ér véget: ott először a negyedik sorban kezdesz, és onnan kell lépkedni felfelé. Fokozatosan mindig a következő szint a cél.
A profizmus 24 órás dolog. Hogyan néz ki nálad a napi rutin: alvás, étkezés, regeneráció?
Az alvás a legfontosabb. Ha 11 után fekszem le, másnap már érzem az edzésen. Próbálok legkésőbb 10-kor lefeküdni. Az alvásritmus legalább olyan fontos, mint maga az alvás hossza.
A második legfontosabb az étkezés. Sokan sokat dolgoznak, de nem esznek jól, és nem értik, miért nem fejlődnek. Én mindig viszek magammal valamit edzés utánra – gyümölcsöt, fehérjét -, hogy azonnal tudjak enni. Figyelek arra is, hogy ne csak csirkéből és rizsből álljon az étrendem. Zöldségek, gyümölcsök, saláták is kellenek. Ez hosszú távon energiát ad, és segíti a fejlődést. Meggyőződésem, hogy megfelelő táplálkozás mellett feleannyi edzésmunkával is elérhető ugyanaz az izomtömeg-növekedés, mint kétszer annyi edzéssel, de helytelen étrenddel.
A harmadik fontos terület a tanulás. A játékom akkor a legjobb, ha mentálisan is friss vagyok. A tanulás kikapcsol, és sokkal frissebben érkeztem edzésre, mert nem egész nap csak a hokin járt az eszem. A nagy terhelés mellett persze nehéz leülni a könyvek mellé, de azt tapasztalom, hogy ha teljesen elhanyagolom, annak a játékom is kárát látja.
Volt olyan élményed, amikor konkrétan érezted, hogy a tudatos alvás, étkezés és pluszmunka miatt előnyt szereztél másokkal szemben?
Leginkább a méréseken látszik. Volt olyan csapattársam, aki kétszer annyit edzett, de nem jöttek az eredmények, nálam viszont igen. A mindennapokban pedig abban látom a különbséget, hogy ritkábban vagyok beteg, és folyamatos a fejlődésem.
Mi motivál most leginkább, 17 évesen? Van konkrét cél, amit minden nap a fejedben tartasz?
Le szoktam írni a céljaimat minden hónapra, kirakom a falra, így folyamatosan látom őket. Az edzőmmel éves céltervet is készítünk, ami pontosan meghatározza, miben szeretnék fejlődni.
A nagy célom természetesen az NHL, de nem csak erre fókuszálok. Leginkább a mindennapi teendőkre koncentrálok: mit kell ma, holnap vagy a jövő héten megtennem, hogy közelebb kerüljek a legmagasabb szinthez.
Mit mondanál azoknak a játékosoknak, akik tehetségesek, de nem teszik bele a pluszmunkát?
Én sosem voltam a legügyesebb. Sokáig az volt az előnyöm, hogy magasabb és erősebb voltam a korosztályomnál. A munka tette lehetővé, hogy az U20-ban is a legjobbak közé kerüljek. Sok tehetséges játékost láttam, akik nem dolgoztak eleget. Eljuthatnak egy profi szintig, de sokkal magasabbra is juthattak volna, ha beletették volna a munkát.
Ha van egy adottságod – erő, méret, lövés -, azt csiszold tökélyre, majd dolgozz a gyengébb területeken, hogy végül komplett játékossá válj.
Mi volt eddig a legnagyobb áldozat, amit a karrieredért meg kellett hoznod?
Családi nyaralásokat át kellett szervezni, osztálykirándulásokat kihagyni. De én ezeket nem áldozatként éltem meg, mindig azt éreztem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A szüleim mindig támogattak. Számomra ezek nem lemondások voltak, hanem a választott út természetes részei.
