Akadémiánk U21-es csapata története legsikeresebb szezonját zárta. Árkovics Bálint és Molnár Attila együttese először megnyerte az Officium Magyar Kupa legjobb nem első osztályú csapatának járó címét, majd egyetlen magyar csapatként jutott be az osztrák bajnokság elődöntőjébe, aminek köszönhetően automatikusan megnyerte a hazai bajnokságot is. A pontot az i-re az U19-es kupagyőzelem tette fel, ahol a juniorok előbb a Fehérvár, majd a Budapest Jégkorong Akadémia ellen nyertek fölényesen, így ebben a korosztályban is aranyéremnek örülhettünk. A szezon ezzel véget is ért, mi pedig megkértük a vezetőedzőt, hogy értékelje az évet.
Hogyan indult a szezon augusztusban?
A szezon elején egyértelmű volt számunkra, hogy a keret mélysége lehet az egyik legnagyobb erősségünk. Olyan csapattal dolgozhattunk, ahol a sorok között nincsenek jelentős különbségek, ami nemcsak stabilitást ad a játékunknak, hanem hosszabb távon is kiszámítható teljesítményt tesz lehetővé. Egy ilyen kiegyensúlyozott struktúra különösen fontos egy hosszú, több fronton zajló idényben, ahol elkerülhetetlenek a formaingadozások.
Ez a stabilitás már a magyar csapatok elleni mérkőzéseken is jól látszott. Tudatosan törekedtünk arra, hogy kontrollált, fegyelmezett hokit játsszunk, és a legtöbb esetben sikerült is a saját ritmusunkra kényszeríteni az ellenfeleket. Nem feltétlenül a látványos kilengések jellemeztek minket, hanem a következetesség, ami hosszú távon mindig kifizetődő.
Mi volt a fő célkitűzés az osztrák bajnokságban?
A szezon egyik legfontosabb célja az volt, hogy bejussunk a rájátszásba, lehetőleg selejtező nélkül. Tudtuk, hogy a felsőházba kerülés nemcsak eredmény szempontjából jelent előrelépést, hanem a játékosok fejlődése miatt is kulcsfontosságú, hiszen ott már erősebb ellenfelekkel, nagyobb nyomás alatt kell teljesíteni.
Örülünk, hogy ezt a célt sikerült elérnünk, mert ez egyértelmű visszaigazolása annak a munkának, amit az egész szezon során beletettünk. Az alapszakaszban mutatott teljesítményünk stabil alapot adott, így a rájátszásba már egy önbizalommal teli, összeszokott csapatként érkezhettünk.
Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek a szezon során?
A szezon egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az egyéni fejlődés és a csapatszintű eredményesség között. Fontos volt számunkra, hogy minden játékos elegendő játéklehetőséget kapjon, és a saját fejlődési útján is előre tudjon lépni, miközben a csapat teljesítménye sem esik vissza. Ez folyamatos odafigyelést igényelt.
Ezt a feladatot tovább nehezítették a sérülések, amelyek végigkísérték az idényt. Több kulcsjátékosunk sem tudott visszatérni a szezon végére, ami folyamatos alkalmazkodásra kényszerített minket. Emellett a felnőtt csapattal való együttműködés is kettős helyzetet teremtett. Egyrészt komoly lehetőség volt a fiatalok számára, hogy magasabb szinten is kipróbálják magukat, másrészt azonban az akadémiai csapat számára állandó újratervezést jelentett.
A szezon vége felé ráadásul egy tragikus esemény is érte a közösséget, amikor elveszítettünk egy játékost és barátot. Úgy érzem, hogy ebből a rendkívül nehéz időszakból is együtt tudtunk felállni, és a csapat jobban összekovácsolódott.
A középszakaszban az ötödik helyen végeztetek, mégis titeket választott a második Salzburg. Meglepődtetek ezen?
Őszintén szólva minket is meglepett a Salzburg döntése. Nem feltétlenül számítottunk arra, hogy minket választanak, ugyanakkor ezt egyfajta kihívásként és lehetőségként fogtuk fel. Nyilván úgy gondolták, hogy ellenünk van a legnagyobb esélyük, mi viszont szerettük volna megmutatni, hogy rosszul mérték fel a játékerőnket.
A párharc szempontjából kulcsfontosságú volt az első mérkőzés, ahol nagyon fegyelmezett és hatékony játékkal sikerült győznünk. Ez mentálisan is sokat adott a csapatnak, hiszen megerősítette bennünk azt az érzést, hogy ezen a szinten is versenyképesek vagyunk.
A második mérkőzésen is jól játszottunk, azonban a helyzetkihasználásunk nem volt elég hatékony, ami ezen a szinten már döntő tényező lehet. A harmadik, hazai találkozón viszont szinte minden összeállt: tempóban, szervezettségben és fegyelemben is kiemelkedőt nyújtottunk. A visszajelzések alapján is egy magas színvonalú, profi mérkőzést játszottunk, ami külön öröm számunkra.
Az, hogy végül tovább tudtunk jutni, hatalmas önbizalmat adott a csapatnak, és érezhető volt, hogy mentálisan is szintet léptünk.
Hogyan értékeled az elődöntős párharcot a Klagenfurt ellen?
Az elődöntő számunkra egy igazi erőfelmérő volt, ami megmutatta, hogy hol tartunk az osztrák élmezőnyhöz képest. Az első mérkőzés után egyértelművé vált, hogy csak akkor lehet esélyünk, ha végig tartjuk magunkat ahhoz a fegyelmezett, feszes játékhoz, amit a Red Bull ellen már megmutattunk.
A hazai mérkőzéseken követtük a tervünket. Strukturáltan, nagy tempóval és koncentráltan játszottunk, és ennek köszönhetően sikerült kiegyenlíteni a párharcot. Az ötödik, döntő mérkőzésen jól kezdtünk, megvoltak a lehetőségeink, de sajnos elkerülhető gólokat kaptunk, és a szerencse sem állt mellénk. Egy ilyen kulcsfontosságú találkozón különösen fájó, hogy nem találtuk meg a góllövő ütőnket.
Hogyan értékeled az osztrák szereplést?
Összességében nagyon büszkék lehetünk a csapatra. Kiejtettük a második helyezett Salzburgot, és az alapszakasz-győztes Klagenfurt ellen is végig kiélezett, magas színvonalú meccseket játszottunk. Egy ilyen erősségű mezőnyben ez már önmagában is elismerésre méltó teljesítmény, és visszaigazolása annak, hogy a tudatos, következetes munka meghozza az eredményét. Talán nem túlzás azt mondani, hogy közel jártunk ahhoz, amit sokan „csodának” neveznének, de valójában ez a kemény munka és a csapategység eredménye.
A bronzmérkőzés viszont nem a tervek szerint alakult
Igen, ez egy fájó pont. Jól játszottunk, de a befejezéseknél újra akadtak nehézségeink, és a rövid, kétmeccses párharcok bizonytalansága itt is éreztette a hatását. Ezek a helyzetek mindig hordoznak magukban rizikót, és sajnos nem mindig az esélyesebb csapat győz. Mindazonáltal a játékosok tanultak ezekből a helyzetekből, és biztos vagyok benne, hogy a tapasztalat hosszú távon a hasznukra válik.
Nem sokáig lehetett szomorkodni, mert kezdődött az U19-es Magyar Kupa…
Igen, és erre nagyon készültünk. Mivel az osztrák bajnokság rájátszásában csak osztrák csapatok ellen játszhattunk, szerettük volna hazai ellenfelekkel is összemérni az erőnket. Rendkívül rövid idő állt rendelkezésünkre – mindössze három nap –, hogy a U18-as és U20-as játékosokból egy új csapatot építsünk fel.
Itt igazán megmutatkozott az akadémia ereje, az egységes szakmai koncepció és az azonos elvek mentén történő képzés miatt a játékosok gyorsan alkalmazkodtak. Az eredmények önmagukért beszélnek. Fölényes győzelemmel nyertük az elődöntőt és a döntőt is, és így megnyertük az U19-es Magyar Kupát.
Mit jelentenek számodra ezek a sikerek?
Az, hogy az idei szezonban két címet is sikerült nyernünk, valamint elnyertük a legjobb nem első osztályú csapatnak járó elismerést, komoly visszajelzés a munkánkról. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy működik az a koncepció, amit az Akadémia indulásakor kitaláltunk, és azóta alakítgatunk.
Külön büszkeség számomra, hogy lehetőséget kaptam az U18-as válogatott irányítására is. Ez egyértelmű visszaigazolása annak, hogy az elmúlt évek kemény munkája meghozza a gyümölcsét, és bízom benne, hogy a nemzeti csapattal is sikeresek tudunk lenni.
Összességében hogyan tekintesz vissza a szezonra?
Egy nagyon összetett, kihívásokkal teli, de alapvetően sikeres szezont zártunk. Az osztrák bajnokságban elért elődöntős szereplés önmagában is értékes, de a hazai kupasorozatokban elért győzelmekkel túl is szárnyaltuk az elvárásokat.
A legfontosabb azonban, hogy a játékosok fejlődtek, a csapat mentálisan erősebbé vált, és kialakult egy olyan alap, amelyre a jövőben is építhetünk.
