Ritkán történik meg, hogy egy magyar jégkorongozó kimegy Finnországba játszani az első osztályba, majd 20 mérkőzésen 32 gólt lő. A KooKoo csapatához nyáron csatlakozó Szongoth Domán pontosan ezt tette. A 15 éves újpesti nevelésű játékos 20 meccs után 50 szerzett ponttal magasan vezeti az U16-os liga kanadai táblázatát, és már az U18-as bajnokságban is megszerezte az első egységét. Domán nagyszerű teljesítményére azért vagyunk különösen büszkék, mert tehetsége mellett kortársai körében ritka fegyelmezettsége miatt is nagy jövő várhat rá, de ehhez még rengeteg nehézséget kell leküzdenie a fiatal légiósnak, hiszen egy idegen országban kell helytállnia egyedül, a szüleitől távol. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen érzés ilyen fiatalon elköltözni, és több, mint 1,5 ezer kilométernyi távolságba kerülni a családtól, barátoktól, ezért interjút készítettünk Dománnal, meglepő módon az első kérdésünk alapján a fiatal légiósnak nem okozott problémát a környezetváltás.
”Már nagyon régen megfogalmazódott bennem, ha igazán profi jégkorongozó szeretnék lenni, nem elég csak Magyarországon kiemelkedően játszanom. A költözéssel járó nehézségeket úgy fogtam fel, hogy ez egy kis lépés a célom eléréséhez. A dolgok gyorsan történtek, időm sem volt sokat gondolkodni, izgatottan vártam az új kihívásokat”
Persze nem csak a költözés, hanem a beilleszkedés is okozhat nehézséget 15 évesen. Szerencsére egyelőre úgy tűnik, hogy Domán jó helyre került, és megtalálta a számításait.
”Finnország eddig nagyon jó választásnak bizonyul, főképp mert itt minden a hokiról szól. A csapat gyorsan befogadott, ezért nagyon jól érzem itt magam. Szerencsére nyelvi problémáim nincsenek, mert mindenki beszél angolul.”
Korábbi akadémistánknak nem kellett teljesen elszakadnia Magyarországtól, és gyakran gyakorolhatja anyanyelvét. Dománnak ugyanis két magyar csapattársa is van, a szintén újpesti Magyar Ádám, illetve Horváth-Terták Péter. Mindhárman egyidősek, 2008-as születésűek és együtt is laknak a Helsinkitől nem messze található Kouvola városában, ahol a KooKoo csapata játszik. Van egy negyedik lakótársuk is, egy szlovén játékos.
Domán mindig is odafigyelt iskolai tanulmányaira. Hiába játszott tavaly Akadémiánknál egyszerre két korosztályban, és kötötte le szabadidejének nagyrészét a jégkorong, minden tantárgyából ötös érdemjegyet kapott, és kitűnő tanuló lett. A költözés miatt nem váltott iskolát, és magántanulóként folytatni fogja itthoni tanulmányait, de a szabályok értelmében Finnországban is beiratkozott egy tanintézménybe.
”Ebben az évben két iskolába járok egyszerre. Itt napi öt órában egy külföldieknek fenntartott osztályban nagyrészt a finn nyelvet tanulom, de kisebb számban más tantárgyakat is. Közben magántanulóként folytatom a magyar sulit is. A sport mellett a tanulás mindig is fontos volt nekem, ezáltal megtanultam az időmet jól beosztani.”
Felmerült bennünk a kérdés, hogy hogyan tud valaki ilyen fiatalon idegen földön boldogulni a szülei nélkül. Domán, illetve a többi fiatal légiós körül vannak olyan felnőttek, akik figyelnek a fiatalok problémáira, és bármilyen kérés, kérdés esetén a rendelkezésükre állnak.
”Ha segítségre van szükségem, bizalommal fordulhatok az edzőimhez, a másodedzőnk magyar, így ha bármi nem érthető a pályán, vagy azon kívül hozzá is tudok fordulni. A ház körül, bevásárlás, vagy fuvar kapcsán segítségünkre van egy finn hölgy, aki a szomszédunkban lakik. Az iskolai ügyekben, továbbtanulásban a tanárok vannak segítségemre.”
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ennyi tevékenységet hogyan tud belesűríteni a napjaiba. Domán válasza nem lepett meg minket, egy átlagos napján szinte minden perce be van táblázva. Az iskola, és a jégkorong mellett például magának főz, a kötelező dolgok után pedig maradék szabadidejét is gyakorlással tölti.
”Általában nyolckor kelek, a heti két reggeli edzés előtt pedig hétkor. Hétköznap délelőtt az iskolában vagyok, majd iskola után egyből hazabiciklizem és főzök magamnak ebédet. Az ebéd és az edzés között tanulok, ha végeztem lőpadozom, vagy stickhandlingezem. Öt körül megyek edzésre, ami átlagosan 3,5 óra. Edzés után vacsorakészítés, majd amilyen gyorsan csak lehet, lefekszem. Szeptembertől, a szezon kezdete óta szinte minden hétvégén két meccset játszom.”
Természetesen a rengeteg munkát nem ok nélkül teszi bele a jégkorongba és tanulásba egyszerre a fiatal játékos, tudatosan halad a célja felé.
“Célom, hogy napról napra fejlődjek, és a legmagasabb szintig jussak. Először egy amerikai egyetemi csapatban, majd az NHL- ben szeretnék játszani.”