Az idei szezonban Akadémiánk neveltje, Osztoics Márk is bemutatkozhatott a felnőttek között. A mindössze 17 éves, 2008-as születésű hátvéd tavaly az U20-as csapat egyik legmegbízhatóbb tagja volt, teljesítményére pedig Jason Morgan vezetőedző is felfigyelt, aki a felkészülési mérkőzésekre már meghívta a keretbe. Fiatal játékosunkkal a felnőtt csapatban szerzett tapasztalatairól, a céljairól és az utánpótlásból a felnőtt hokiba való átmenetről beszéltünk.
Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy felkerülsz a felnőtt csapatba?
Nagyon jó érzés volt számomra. Bennem volt és van is a vágy, hogy bizonyítsak az idősebbek között. Már az első alkalommal a legjobbamat próbáltam adni, hogy jó benyomást tegyek az edzőkre és a játékosokra egyaránt.
Hogyan fogadtak a srácok az öltözőben?
Tisztában voltam azzal, hogy teljesítenem kell, és tudtam is, hogy képes vagyok rá. Már az első jégre lépésemnél odatettem magam, és élveztem, hogy lehetőséget kaptam, amivel mindenképp élni szerettem volna.
Mi volt az első gondolatod, amikor először a felnőttek között léptél jégre?
Azonnal éreztem, hogy sokkal gyorsabb a játék mind a korcsolyázásban, mind a gondolkodásban. Szerencsére sikerült szinte rögtön felvennem a tempót, így nem okozott komolyabb nehézséget a váltás. Emellett a taktikai elemekben is érezhető különbség van az utánpótláshoz képest.
Miben érzed a legnagyobb különbséget az utánpótlás és a felnőtt hoki között?
Egyértelműen a sebességet mondanám, valamint a taktikai elemeket. Ezek nagyban eltérnek attól, amit korábban megszoktam.
Van-e olyan rutinos játékos, akitől sokat tanulsz mostanában?
Úgy gondolom, mindenkitől lehet tanulni. A tapasztaltabb védőket különösen figyelem, hogyan oldanak meg különféle helyzeteket, és milyen apró részleteket tudok ellesni tőlük.
Mik a személyes céljaid az első felnőtt szezonodra?
Elsődleges célom, hogy minél több lehetőséget kapjak, és folyamatosan növeljem a játékom perceit. Fontos számomra, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak, és az edzők, valamint a játékostársak is számíthassanak rám. Külön célom, hogy a szezon végén előkelő helyen végezzünk a tabellán.
Hogyan kezeled a nagyobb nyomást és elvárásokat?
Nem érzem úgy, hogy nagyobb nyomás lenne rajtam. Azt csinálom, amit eddig, csak még koncentráltabban. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom ugrani az elvárásokat.
Mit szólt a családod és a barátaid a hírhez?
Nagyon örültek, büszkék rám, és mindenben támogatnak. Ez sokat segít abban, hogy nyugodtan és motiváltan tudjak játszani.
Hogy látod magad pár év múlva alapemberként az Újpestben vagy akár külföldön is?
Szeretném magam hosszú távon alapemberként látni, és ha adódna lehetőség külföldön kipróbálni magam, akkor abban is gondolkodnék. A legfontosabb számomra, hogy folyamatosan fejlődjek.
Mit üzennél a fiatalabb akadémistáknak, akik egyszer szintén szeretnének eljutni az Erste Ligáig?
Azt üzenném, hogy legyenek kitartóak, dolgozzanak keményen minden nap, ne féljenek hibázni, és ami a legfontosabb, élvezzék a játékot.
Hogy látod, össze lehet egyeztetni az iskolát és a profi jégkorongot?
Úgy gondolom, össze lehet, de ehhez jó időbeosztásra és mindkét fél részéről támogatásra van szükség. A profi jégkoronghoz tudatosság kell, az iskola pedig befektetés a jövőbe.
