Milyen érzés volt visszatérni az Újpesti Jégkorong Akadémiára?
Nagyon jó érzés volt visszatérni, egyszerre volt ismerős és mégis egy kicsit új. Az ember két év alatt sok mindenből kimarad, miközben az Akadémia folyamatosan fejlődik és változik. Jó volt újra találkozni a kollégákkal és ismét részese lenni annak a mindennapi munkának, melynek középpontjában a fiatal sportolók fejlődése áll. Külön kiemelném azokat a játékosokat, akikkel már korábban is együtt dolgoztunk: az ő fejlődésük elképesztő büszkeséggel tölt el.
Mi az, ami a leginkább hiányzott az Akadémiából?
Elsősorban maga a közeg hiányzott. Az a fajta pezsgés, ami a Szilágyi úton körülveszi az embert: az edzések, a mérkőzések, a szakmai beszélgetések, a játékosokkal való találkozások és az a folyamatos gondolkodás, hogy hogyan tudunk nekik a lehető legtöbbet adni. Akárhányszor belépek az Akadémia épületébe nagyon különleges érzés fog el. Hiányzott annak a rituáléja, ahogy a portától felsétálok az edzői szobáig és már közben is töltődhetek az Akadémia mentalitásából, energiájából. Ilyenkor szeretek megállni mindenkivel egy pár szót ejteni. Egészen különlegessé varázsolják a légkört az itt dolgozók és a sportolók.
Milyen tapasztalatokkal, új szemlélettel térsz most vissza hozzánk?
A szemléletem nem változott sarkalatosan, módszerekben folyamatosan megújulok. A szülési szabadságom előtt 3 teljes szezonom volt a játékosokkal, ezek határozzák meg a mai napig az irányvonalait, kereteit a mindennapi munkának.
„A cél végső soron az, hogy az egyén ne csak jobb sportolóvá, hanem kiegyensúlyozottabb és tudatosabb emberré is váljon.”
Egy utánpótláskorú sportolónál milyen területeken tud a legtöbbet segíteni egy sportpszichológus?
Az egyik legfontosabb alapvetés, hogy a velem való közös munkának nem feltétele, hogy krízisben legyen a játékos. Utánpótláskorú sportolók lévén a fő fókusz minden ülésen az önismereten van. Ez az alapja annak, hogy a mindennapokban tudatosabban vegyenek részt és fejlődni tudjanak. Így segíthetjük a döntéshozatalukat a pályán és azon kívül is.
Alapvetően 3 területet szoktam megkülönböztetni, ha a sportpszichológiai segítségnyújtást említem:
-
Sportéleti konfliktusok: Beletartoznak a teljesítményt akadályozó mentális (pl. motivációvesztés) vagy fizikai tényezők (pl. sérülés).
-
Magánéleti krízis / konfliktusok: Kiemelt fontosságú a pályaválasztás előtt álló sportoló segítése, valamint az iskola és a sport összehangolásának támogatása.
-
Teljesítménymaximalizálás: A legkézenfekvőbb példa a válogatott összetartásokra a csúcsteljesítmény elősegítése, valamint a klubszezon mérkőzésein való helyzetkihasználás tökéletesítése.
Milyen mentális kihívásokkal találkoznak leggyakrabban a fiatal jégkorongozók?
Segíthetünk például a koncentráció és figyelem fejlesztésében, a versenyhelyzetek kezelésében, a teljesítményszorongás csökkentésében, valamint az önbizalom építésében, a célok kitűzésében és a motiváció fenntartásában. Fontos terület a hibákhoz, kudarcokhoz és sikerekhez való viszony kialakítása is.
A jégkorong gyors, intenzív sport, ahol egy rossz döntés vagy egy elveszített párharc nagyon gyorsan megbosszulhatja magát. Sokat dolgozunk a hibázás mentális kezelésével, a mentális hibajavítással. Szintén komoly kihívást jelenthet az önbizalom ingadozása, a csapaton belüli szerep változása, a kevesebb jégidő, a keretből való kimaradás, a sérülések, a korosztályváltás vagy éppen az, amikor valaki bekerül egy magasabb szintű közegbe.
Egy fiatal sportolónál ugyanakkor legalább ilyen fontos az érzelmi szabályozás fejlesztése. Megtanulhatja felismerni, hogy mi történik vele egy-egy nehéz helyzetben, hogyan tudja kezelni a feszültséget, a dühöt vagy a csalódást, és hogyan tud ezek után újra fókuszálni.
Milyen célokkal vágsz neki ennek az újabb újpesti időszaknak?
Az egyik legfontosabb célom, hogy minél hamarabb újra szoros kapcsolatot alakítsak ki a játékosokkal és a szakmai stábbal és megtaláljuk azokat a pontokat, ahol a sportpszichológiai munka valóban hozzá tud adni a mindennapi képzéshez.
Szeretnék nemcsak egyéni problémák esetén jelen lenni, hanem a megelőzésre és a mentális technikák ismeretterjesztésére is nagy hangsúlyt fektetni. Jó lenne, ha a fiatalok számára természetessé válna, hogy a mentális felkészülés ugyanúgy része a sportnak, mint a technikai, taktikai vagy fizikai felkészítés. Hosszabb távon pedig az a célom, hogy olyan sportolókat támogassak, akik nemcsak teljesítményhelyzetekben tudnak jól működni, hanem önmagukat is jobban értik, képesek megküzdeni a nehézségekkel, és tudatosan építik a saját sportolói / sportéleten kívüli pályafutásukat.
Mit üzennél azoknak a játékosoknak, akik esetleg még bizonytalanok abban, hogy mikor és mivel érdemes pszichológushoz fordulni?
Azt, hogy nem kell ahhoz „nagy bajnak” történnie, hogy valaki segítséget kérjen. Sőt, szerintem a segítségkérés sokszor éppen a tudatosság és az önmagunkért vállalt felelősség jele. Pszichológushoz nem csak akkor érdemes fordulni, amikor valaki szorong, elveszíti a motivációját vagy már hosszabb ideje rosszul teljesít. Ugyanúgy lehet jönni akkor is, ha valaki szeretne magabiztosabb lenni, jobban koncentrálni, megtanulni kezelni a versenyhelyzeteket, feldolgozni egy kudarcot vagy egyszerűen jobban megérteni saját magát.
„A sportpszichológia ugyanúgy része a fejlődésnek, mint amikor egy játékos plusz skill vagy erőnléti edzésen vesz részt. Szeretném, ha a játékosok úgy tekintenének rám, mint egy olyan szakemberre, akihez akkor is lehet fordulni, amikor minden rendben van, és akkor is, amikor valami nehezebb.”
